A növényes akváriumokban – népszerűségüknek köszönhetően – állandó vendégek a szebbnél-szebb színekben pompázó garnélák. Sőt, külön garnélás akváriumokkal is gyakorta találkozni, elsősorban a nanoakvarisztika rajongói között. Egy-egy ilyen apró világ, egészen elképesztő látványt nyújt, amelyhez az apró garnélák nagyban hozzájárulnak.

A szépségük mellett nagyon hasznos lakói is az akváriumoknak, mivel folyamatos tisztogató munkájukkal elévülhetetlen a szerepük az algák visszaszorítását illetően. Nem csupán az algák –egy részét – fogyasztják, hanem azokat az elhalt, leszakadt levéldarabkákat, illetve elhullott állatokat, amiknek a bomlása ammóniához, ezáltal pedig az algák megjelenéséhez vezetne.

Azt javasoljuk, vágj bele Te is a garnélatartásba! Ez a cikk kimondottan jó alapot és támogatást fog adni mielőtt első garnéláid beszerzésére indulsz. A meggyőzést ezekre a képekre bízzuk.

garnelas_akvarium

neocaridina_2

neocaridina_3

Ne (csak) szín alapján válassz!

Garnéla és garnéla között – még ha külsőre nem is feltétlenül – óriási különbség lehet. Itt elsősorban az igényeire gondolok. Egy minimális rendszertani ismeretre szükséged lesz, hogy a megfelelő döntést hozd meg. Megijedni nem kell, első nekifutásra bőven elég annyi, hogy két fajtát (és nem fajt) kell megkülönböztess, illetve felismerj. Ez a két csoport pedig a neocaridina és a caridina. Jelen írásban az előbbivel ismerkedünk meg átfogóan.

  • Neocaridina Davidi

    (korábban Neocaridina heteropoda. Bár kutatás igazolja, hogy a korábbi elnevezés téves, egyes kereskedésekben még előfordulhat, hogy így találkozunk vele.).

A Neocaridina Davidik számos változata népszerű az akvaristák körében. Ha kezdő garnélatartó vagy, vagy most készülsz első garnéláid beszerzésére, ezt a fajtát javasoljuk. Galériánkból jól látszik, itt is meg fogod találni számításaid, hiszen szebbnél-szebb variánsok jellemzik a fajtát, ráadásul igényeik is lényegesen alacsonyabbak, ezáltal akváriumi tartásuk sem bonyolult. Bármelyik színváltozatot választod, közös jellemzőjük az ellenállóság, szaporításuk könnyű, így viszonylag gyorsan sikerélménnyel gazdagodhatsz ha akváriumi tartásukba fogsz. Bár településenként változó a vezetékes víz minősége, mégis jó eséllyel még csapvízben való tartásuk, sőt, szaporításuk sem okoz majd problémát.

Értem, ez való nekem, mikre figyeljek?

A neocaridina davidik a 8-20 nk összekeménység (illetve 5-15 nk karbonátkeménység) mellett gond nélkül tarthatók, azaz nagy valószínűség szerint nem lesz szükséged vízlágyításra vagy épp visszasózásra, hogy megfelelő életkörülményeket biztosíts, az ebbe a fajtába sorolható garnéláknak. (Ha a vízkeménységre vonatkozó fogalmak nem tiszták még számodra, folytasd itt az olvasást>>)

Ami az akváriumvíz kémhatását illeti, a 6,5-8,0 Ph tartomány nevezhető optimálisnak, de mint írtam, elég széles a tűréshatára a Neocaridina Davidiknak, így ha valamennyire eltér az akváriumod vize a fent említett tartománytól, nem kell feltétlen lemondj a garnélázásról. A hőmérsékletre sem kimondottan kényesek, de érdemes 18 Celsius foknál magasabb és 27 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékleten tartani őket. Én magam is gondozok fűtés nélküli garnélás akváriumot, mindenféle probléma nélkül. (18 Celsius fok körül előfordulhat, hogy a garnélák tömegesen felkapaszkodnak a hardscape elemek legmagasabb pontjára, hogy a lámpa hője érje őket.)

Fontos, hogy a víz nitrát tartalmára érzékenyek, ezért nem szabad a rendszeres, 20-30%-os vízcserét elhanyagolni.

A színkavalkád kecsegtető, de van egy rossz hírünk

Előre szólunk, nem lesz könnyű választani az alábbi galériából, hiszen szebbnél-szebb színvariánsokat tenyésztettek ki az évtizedek során az akvaristák. De, hogy miért írjuk, hogy „választani kell?” Miután azonos fajtáról beszélünk – színtől függetlenül – nem ajánlott többféle Neocaridina Davidi variánst együtt tartani, hiszen igen gyorsan összeívnak. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy az újabb generációk fokozatosan elveszítik színeiket és visszatérnek a természetben is gyakran megtalálható átlátszó, ún. „vadas” színhez. Persze a vadas színárnyalat is lehet érdekes, de jellemzően a minél élénkebb színeket keresik az akvaristák, így a színvesztést inkább csalódásként élik meg. (Az alábbi galéria jobbra-balra húzással léptethető.)

  • Red cherry

    Az akvaristák körében a legrégebb óta ismert és tartott törpegarnéla. Tartása és szaporodása talán még a többi davidi variánshoz képest is könnyebb. Ebből a változatból tenyésztették ki a teltebb színű red sakurát. A Red cherry garnélák között is nagyon eltérő egyedeket találunk. A tenyésztők a fakóbb variánsokat low grade red cherry, míg az élénkebb egyedeket high grade red cherry-nek nevezik. Ez az osztályozás egyébként a sakurák között is megvan.

    A Red cherry-k lábai áttetszőek és általában a testükön is megfigyelhetők ilyen részek. Ha közelről vizsgáljuk őket vagy egy komolyabb makro objektívvel fotózzuk őket, inkább sűrű piros szemcséket fogunk felfedezni.  A hím példányok kevésbé pirosak, mint a nőstény egyedek.

Ezek a törpegarnélák – a halak döntő többségével ellentétben – már egy egészen kicsi, akár 10 literes akváriumban is tarthatók. Minimum 5-10 db-os csapatot érdekes kezdésként telepíteni akik - ha pár apró szabályt, ha betartunk, és elsősorban ügyelünk a vízminőségre – egyre bővülő kolóniát fognak alkotni, hiszen nagyon könnyen szaporíthatók.

Természetesen, ha egy teljesen új akváriumindításról beszélünk, az „érési”, bejáratási folyamat – amíg a víz „élővé válik, a hasznos baktériumok kellő mennyiségben elszaporodnak – most sem maradhat el. Mindenképpen egy biológiailag már beállt, egyensúlyban lévő akváriumba telepítsük garnélainkat. (Az érési folyamatot valamelyest meggyorsíthatod az AquaLine TF Starter segítségével. Részletek itt>>)

Ami a viselkedésüket illeti, kimondottan békés teremtések. Gyakorlatilag egész nap a biofilmet, az apró törmelékeket, algákat takarítják, egyáltalán nem jellemző rájuk a territoriális viselkedés. Nagyon szeretnek a mohákban „matatni” így a különböző mohafajták „kötelező” elemei egy garnélás akváriumnak. Etetéskor az egész kolónia egy helyen gyűlik össze és egészen addig ott is maradnak, amíg az összes beszórt eleséget el nem takarították. Ez egy kimondottan érdekes látvány. Persze nem azt jelenti, hogy nyugodt szívvel „túletethetünk” egy garnélás akváriumban!

Mit tegyek, ha szaporítani szeretném őket?

Ebben a cikkben a Neocaridina Davidira fókuszálunk, így ennek a fajtának a szaporodását járjuk kicsit körbe. Ha belevágsz a garnélázásba és betartod a cikkben leírt pár egyszerű szabályt, valószínűleg viszonylag hamar arra leszel figyelmes, hogy egyik másik garnélád hátán egy nyeregszerű folt jelenik meg. Ez az összefüggőnek tűnő terület, még terméketlen petékből áll. Idővel a nyeregfolt eltűnik, a peték lekerülnek az anyaállat hasára. Érdekes jelenség, amikor a nőstény a hasán levő – idővel jól kivehető – petéket legyezi, hogy oxigéndús vízhez juttassa azokat.

Fontos tudni, hogy ha egy garnéla hasán petéket látsz, még nem feltétlen jelenti azt, hogy rövidesen kis garnélákat fogsz látni az akváriumban, hiszen a nyeregfolt akkor is lekerül az anyaállat hasára, ha nem történik meg azok megtermékenyítése. Ez esetben azonban pár nap alatt elengedi a tojásokat. Ha azonban minden a „terv szerint megy”, akkor pár hét múlva már úszásra képes apróságokat „ráz le” magáról az anyagarnéla, amik kizárólag testméretükben – illetve adott esetben színezetük élénkségében - térnek el a felnőtt példányoktól. Az apróságokat értsük szó szerint, hiszen 2-3 milliméteres élőlényekről beszélünk. Éppen ezért nem árt a kis garnélák számára biztonságossá tenni az akvárium szűrőjét hiszen a legapróbb nyíláson is beszívhatja azokat, ami a halálukhoz vezethet.

(A garnélákat szaporodás szerint két csoportra bonthatjuk. A másik csoportról egy másik írásban foglalkozunk majd részletesebben.)

Nekem már vannak halaim, telepíthetek melléjük garnélákat?

Nagyon gyakori kérdés a különböző akvarisztikai fórumokon, hogy társíthatók-e a garnélák díszhalakkal?

Nagyon gyakori kérdés a különböző akvarisztikai fórumokon, hogy társíthatók-e a garnélák díszhalakkal? Tudni kell, hogy a garnélák és a halak, a tápláléklánc nem azonos szintjén helyezkednek el. A legtöbb hal táplálékként fog tekinteni a garnikra. Természetesen ez nagyban függ az adott hal méretétől, illetve életmódjától. A sügérfélék, vagy pl. a nagyobb testű gurámik vadászni fognak a garnélákra. Kis túlzással mondhatni, hogy amelyik halnak befér a garnéla a szájába, az meg is fogja próbálni elkapni.

A békés természetű – növényevő – halak (pl. algaevő harcsák) vagy tipikusan a kisméretű nanohalak, mint a törperazbórák) gond nélkül társíthatók a garnélákkal. De akkor sem kell feltétlen lemondanunk a garnélázásról, ha olyan halakat tartunk, amik veszélyesek lehetnek a garnéla állományra. Ebben az esetben azonban dús növényzetre és egyéb búvóhelyekre, mohákra lesz szükségünk. Az persze nem zárható ki, hogy egy-egy példány – különösen a nagyon apró méretű, növendék garnéla – a halak prédájává válik, a szaporulat azonban nagy valószínűség szerint meghaladja majd az esetleges veszteséget.

Saját tapasztalatom (Popondetta furcata, azaz villásfarkú kalászhalakkal,és Danio choprai színpompás dániókkal), hogy a betelepítést követő 1-2 napig oda-odakaptak a halak a garnéláknak (egy-egy példány ennek sajnos áldozatul is esett) de utána úgymond „megszokták azok jelenlétét” és teljes mértékben megszűnt az agresszív viselkedés. Onnantól kezdve békésen éltek egymás mellett halak és garnélák. Sőt, nem győztem elajándékozni a szaporulatot a halak jelenléte ellenére.

Tipp: Ha elsősorban a garnélák miatt rendezel be akváriumot, illetve garnélákat szeretnél – akár csak hobbi szinten foglalkozni – akkor inkább ne telepíts halakat melléjük. Ha azonban egy komplett édesvízi világot szeretnél otthon berendezni, akkor – a szabályok betartása mellett – megfér egymással hal és garnéla, amennyiben megfelelő fajokat társítasz össze.

Mit adjak a garnéláimnak enni és milyen gyakran etessek?

A garnélák mindenevők, gyakorlatilag bármit elfogadnak, a száraz tápoktól a zöldségekig. Érdemes valamilyen jó minőségű, kimondottan garnéláknak készült tápokat adni állatainknak. A különböző, magas algatartalmú (spirulina) tápokat, illetve friss zöldségeket felváltva adagolni, hogy biztosítsuk a változatos étrendet. A zöldségeknél azonban nagyon figyeljünk, honnan szerezzük be azokat, hiszen adott esetben akár gondot is okozhatnak a zöldségtermesztésben használt permetezőszerek, amiktől egy sima forralással nem tudunk megszabadulni. A zöldségek közül a kígyóuborka és a spenót ami nagy valószínűség szerint nagy sikert fog aratni garnéla kolóniánkban.

Ha a gyári eleségeket preferáljuk, próbáljunk inkább növényi, mintsem állati eredetű tápanyagokat összeválogatni. Ki kell tapasztalni, de nem árt az sem, ha nem „kényeztetjük el” garnéláinkat, hiszen tartásukkal kapcsolatban sok esetben kimondottan cél az akvárium tisztán tartása, az algák növekedésének szabályozása is. Én pl. sosem adok a hét minden napján eleséget a garnéláknak, így a „pihenőnapokon” nincs mit tenniük, mint az akváriumban fellelhető táplálékokat (algakezdemények, elhullott levéltörmelék, biofilm) felkutatni. Az akvakertészek talán kevésbé, de a biotóp akváriumok szerelmesei vagy a garnélatenyésztők akváriumaiban jó eséllyel láthatóak különböző falevelek, mintha csak egy őszi sétán volnánk az erdőben.

Ennek egyrészt az étrend változatosabbá tétele az oka, hiszen a leveleket előszeretettel csupaszítják le a garnélák, egészen az erezetig. De legalább ennyire fontos egészségügyi okai is vannak a levelek akváriumi alkalmazásának. A szárított levelekből ugyanis tannin (más néven csersav) és huminsavak oldódnak ki, amiknek antibakteriális és antimikotikus (gombásodás elleni) hatása van, valamint az akváriumvíz PH értékét is csökkentik.

Az ilyen közeg elősegíti az ívást és csökkenti a stresszt. Jó ha tudjuk, hogy ezek a kioldódó savak – jó eséllyel – erősen elszínezik a vizet. A sötétbarnától az aranysárgáig terjedő skálán mozog ez a fajta elszíneződés. Ez sok akvakertészt elriaszt a levelek használatától. Sokan ugyanis a teljesen kristálytiszta hatást próbálják elérni, amikor gyakorlatilag csak a felszín fodrozódása miatt érzékeljük, hogy van víz az akváriumban.

De milyen levelek használhatók garnélás akváriumokban?

Számos fafajta levelével találkozhatunk garnélás (vagy biotóp) akváriumokban. A teljesség igénye nélkül, lássunk néhány jól bevált alternatívát:

  • Catappa levél

    Az indiai mandulafa levele, amely népszerű a „garnélások” körében. Egyrészt a fent felsorolt előnyök miatt, másrészt – egyes kutatások szerint – a levél alkalmazása segít megelőzni az egyik leggyakoribb garnélabetegség, az ún. black-spot vagy fekete folt betegség kialakulását. Lehet benne valami, mivel Indiában a catappa levelet olyan komoly betegségekre és parazitákra is használják – a humán gyógyászatban – mint a lepra vagy a rüh.

    • Eperfalevél

      Kiváló tápanyagforrás a garnéláknak, kitinváz erősítő hatása és vitamintartalma miatt.

      • Banánlevél

        Az ázsiai díszhaltenyésztők régóta használják ívató medencéikben, de Európában és az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb.

        • Dió

          Szintén közkedvelt, nem egy, garnélatartásra specializálódott gyártó portfoliójában megtalálható.

          • Szederlevél

            Szintén jó alternatíva, nem csak a garnéláknak, de pl. a páncélosharcsáknak is. Vitaminokat és fontos ásványi anyagokat tartalmaz.

        • A levelekkel kapcsolatban nagyon fontos kiemelni, hogy ha saját magunk akarjuk összegyűjteni azokat, olyan lelőhelyet válasszunk, amely forgalmas autóutaktól, illetve vegyi üzemektől távol esik. A legjobb ha természetes módon lehullott, elszáradt leveleket keresünk – vagy magunk szárítjuk ki azokat, mivel ezeknek a klorofil, cukor, illetve nedvességtartalma „kimerült” és nem az kaváriumban bomlik majd el. A tannin és a huminsav – amik az előbbiekben felsorolt előnyös tulajdonságokkal bírnak – ezekben az „elhalt” levelekben is megtalálhatók.

          Első nekifutásra ennyivel készültem, de a témát szeretném tovább folytatni és a garnélatartás, illetve a nano akvarisztika egy-egy részterületét külön-külön is bemutatni. Érdemes lesz tehát rendszeresen visszatérni az Aquademia blogba!

          Köszönet Láng Viktornak, Peder Lundgrennek és Steven Squidnak, hogy engedélyezték fényképeik felhasználását.
    • Forrás: https://www.aqualine-aquarium.com/amit-a-garnelatartasrol-tudnod-kell-mielott-belevagsz/